(Slovenčina) Slnečné hodiny – Kalvínsky kostol na Hviezdoslavovej ulici

Böszörményi Sándor, homonnai lelkész, “A Tapolyvölgyi reformátusok templomai” című 1938-as munkájában még erős református helyként írja le Varannót. A rekatolizációval a helyzet megváltozott.

A varannói protestánsok a 19. század végén, saját templomot szerettek volna építeni maguknak. A homonnai protestánsok is hasonló problémával szembesültek, ott a reformátusok az evangélikusokkal közös templomot építettek.

Varannón is ez volt a szándék. Bátorság és szervezõkészség hiányában nem volt garancia ennek megvalósítására. Szerencsére, 1892-ben Varannóra költözött a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián frissen végzett, erdélyi származású Bodor Gábor erdész, (1967, Gelence-1936, Varannó). Erdészeti munkája mellett a közélet ügyei is foglalkoztatták, jó tanácsadókkal az oldalán élére állt a templomépítési akciónak.

1910-ig 20 000 koronát gyűjtöttek össze, egy közös protestáns templom megépítésére. A hívek nem tudtak megegyezni a közös templom tornyán megjelenő szimbólumokban, ráadásul kitört az első világháború. Az eddig összegyűlt pénzt kötelesek voltak katonai célokra átadni a magyar kormánynak. Ausztria-Magyarország felbomlása és a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után az evangélikusok és a reformátusok úgy döntöttek, hogy saját templomot építenek maguknak. A többnyire szlovák anyanyelvű evangélikusok templomukat a Rázusova utcában építették meg.

A magyar anyanyelvű reformátusok templomának megépítéséhez Bodor Gábor a Hviezdoslavova utcában lévő telkén adott lehetőséget. Ő, és holland és német felmenőkkel bíró felesége, valamint gyermekeik vállaltak minden felelősséget a templom megépítéséhez, anyagokat, fuvarozást is biztosítottak az építkezéshez. A templom megépítéséhez még számos más adomány is érkezett. A templom tervezője és kivitelezője Nagy Pál varannói építész volt. A 40 ülőhelyes kis templomot 1931-ben Mihály Péter református püspök szentelte fel. A református egyház istentiszteleteit kisebbségi magyar nyelven tartották. Ez volt az oka annak, hogy a templomot más vallású magyarok is látogatták.

A templom érdekes jellemzője a tornyon lévő napóra. Mind Bodor Gábor, mind felesége Keller Etelka szülőföldjén a napórák gyakoriak voltak, ezek hatására készülhetett egy napóra a varannói templomra is, mely napóra a Csehszlovák Köztársaság napóra listájára is annakidején felkerült. A templom ma műemlék.

Bár a 2. világháború után, a szocializmus idején, a templomot és a hozzá tartozó földet államosították, a templomi szolgálatot magyar nyelven Juraj Gazdovič Nagymihályi lelkész, egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig tovább folytatta. Azóta az istentiszteletek szlovák nyelvűek.

A kommunista kormány bukása után a kárpótlás részeként Bodor Gábor utódai visszakérték a város igazgatása alá tartozó templomot, amit 1994-ban mint törvényes tulajdonosok vissza is kaptak. A templomhoz tartozó környező telket, ami az OÚNZ-Nemocnica igazgatása alatt állt, csak hosszú pereskedés után, 2013-ban kapta vissza a varannói Bodor család.

2020-ban állami segítséggel megjavították a tetőt és a tornyot. Ez fontos lépés volt a templom megmentése érdekében. Sajnos ma a környező építkezések, útépítések miatt a templom bejárata körülbelül 70 cm-rel a járda szintje alatt van, ami sok problémát okoz.

A templomban minden második vasárnap szlovák nyelvű istentiszteletet tartanak.

Bodor Péter és Bodor Katalin, 2021. június. 15.